Tüdőtumoros betegek esetleírásai

Válogatott esettanulmányok - 5 eset ismertetése - "A beteg 5 évvel az agyi áttét felfedezése után aktív életet élt és továbbra is teljes remisszióban volt a primer tüdődaganat és az áttét tekintetében is."

62 éves férfi, Dd-víz 1993. 04. 21-től

A beteg tüdődaganatát 1992-ben diagnosztizálták. A mellkas feltárásakor egy diónyi, az aortát is érintő, inoperábilis daganatot találtak. A leletek alapján néhány hónapos életkilátást prognosztizáltak. A beteg sugárterápiában részesült. A Dd-vizet rendszeresen fogyasztotta 1993. áprilistól szeptemberig, ez alatt az idő alatt a kontroll vizsgálatok további daganatnövekedést nem mutattak ki a kontroll vizsgálatok. Később a beteg megszakította a kúrát, mert a Dd-víz fogyasztását követően fájdalom jelentkezett. Az ezt követő néhány hónap alatt 15 kg-t fogyott, emiatt 1994 márciustól ismételten Dd-víz kúrát kezdett. Két hónap alatt 4 kg-t gyarapodott a testsúlya. 1994 júliusában a mellkas röntgenvizsgálat továbbra is a betegség stagnálását igazolta. A beteg már nem szenvedett nehézlégzéstől és fizikailag ismét aktívvá vált. 1995 januárban újra a tumor stagnálását állapították meg. A bronchoscopia 1995 júniusban hegesedést írt le a daganatnál. Kitűnő általános állapotban telt a következő időszak. 1996 májusban a mellkasröntgen szerint a daganat mérete csökkent. A beteg augusztusban felfüggesztette a Dd-víz fogyasztását . 1997 januárjától kezdődően ismét állapotromlás lépett fel, rossz közérzet és fájdalom jelentkezett. A beteg ennek ellenére megőrizte fizikai aktivitását, hivatásos jogosítványát megújították, testsúlya stabil volt. A beteg a kezdetben várható 4 hónapos élletkilátása ellenére hosszú ideig, 13 évig élt a súlyos, inoperábilis tüdődaganat diagnosztizálása után. 2005 februárjában egy, a fogínyen kialakult daganatot távolítottak el, melyet sugárkezelés és kemoterápia követett. A beteg 2006 júniusban hunyt el a másodlagos szájüregi daganat miatt.

72 éves férfi, Dd-víz 1993. 05. 12-től

A beteg bal tüdejének felső lebenyében egy 1 cm átmérőjű, artériafalon ülő daganatot igazolt mind a mellkas röntgen, mind a bronchoscopia. A beteg ekkor nagyon gyenge általános állapotban volt, ágyhoz kötött életet élt. Vérzékenysége miatt kemoterápiában nem részesült. A Dd-víz fogyasztás első hónapja után minimális növekedést mutatott a daganat, de 1996 januárban már stagnált a tumorméret. A beteg fel tudott kelni, fizikaialag megerősödött, később többórás sétákat tett. 1995 augusztusáig tartott a Dd-víz kúra első fázisa. A beteg 1996 áprilistól és 1997 októbertől is megismételte a kúrát. 1996 áprilisában a kontroll vizsgálaton a tumor betokozódását látták, minimális tumorméret csökkenés mellett. 1997 októberben kapott információink szerint a beteg stabil állapotban volt, négy évvel azután, hogy tüdődaganata miatt néhány hetes várható élettartamot prognosztizáltak.

75 éves nő, Dd víz 1995. 04. 18-tól

A beteg 1993 augusztusában esett át műtéten a jobb tüdőben igazolt adenocarcinoma miatt. A zölddiónyi tumort, mely a tüdőcsúcsnál már a mellhártyával is kapcsolatban állt, a tüdőkapu nyirokcsomóival együtt távolították el. Tünetmentes állapotot követően 1994 novemberétől a Ca 19-9 tumormarker érték folyamatos emelkedést mutatott, 58, 4 ng/ml-ről 1995 februárra már 74,9 ng/ml-re nőtt. A Dd-víz kúra kezdetekor a marker értéke tovább nőtt, júlusban 86,1 ng/ml-t detektáltak, és a beteg még 5 kg súlyt vesztett A dózisemelést követően a testsúlycsökkenés megállt és megindult a Ca 19-9 érték fokozatos csökkenése. A folyamat éveken keresztül követhető volt. 1995 decemberben 60, 8 ng /ml volt a mért érték, ami 1998 májusra, a folyamatos Dd-víz fogyasztás mellett 16, 6 ng/ml-re csökkent. 2004 májusáig tünet- és panaszmentesen élt a beteg, aktív életvezetés és jó fizikai állapot mellett. Ekkor fedezték fel nőgyógyászati tumorát, amely áttétet adott a tüdőbe, a csontokba és a májba is. A kemoterápia mellett a víz D-tartalmát fokozatosan csökkentették. A beteg folyamatosan fogyasztotta éveken át a Dd-vizet és több mint tíz évvel a tüdődaganat igazolása után hunyt el, agyi infarktus következtében.

69 éves férfi, Dd víz 1995. 10. 10-től

1994 júniusban női ökölnyi tüdődaganatot találtak a bal tüdőben, mely a mellkas feltárásakor inoperábilisnak bizonyult. A tumor a szívburkot is beszűrte, és körbefogta az aortát. Korábban a betegnél nem inzulinfüggő cukorbetegséget és magas vérnyomásbetegséget is diagnosztizáltak. Konvencionális kezelés a tumor mérete és elhelyezkedése miatt nem jött szóba. Fél éves Dd-víz fogyasztás után a beteg általános állapota stabilá vált. A tumor nem növekedett tovább, a beteg légszomja csökkent, vércukorszintje is javult. Visszatért dolgozni, 1997-ben külföldi utazást is vállalt. Stabil állapota az aktív életvezetés mellett 1998 júniusáig fennállt, amikor a daganat lassú növekedését állapították meg. 1998 júliusában a beteg szívinfarktuson esett át, állapotát stabilizálták, de nyugalmi állapotban is nehézlégzése volt. A daganat továbbra is lassan növekedett, annak ellenére, hogy a Dd-víz kúrát megszakította beteg, és csak 1999 januártól folytatta újra. A beteg rendszeresen köhögött fel jelentős mennyiségű váladékot a Dd-víz kúra folyamán. 1999-ben a betegség továbbra is lassú előrehaladást mutatott. A beteg légszomja fokozódott. A beteg 1999. szeptemberben hunyt el, négy évvel a nem műthető daganat diagnosztizálása után, a daganattellenes kezelés egyedüli lehetősége a Dd-víz kúra volt.

54 éves nő, Dd-víz 2002. 03. 19-től

A beteget látási problémák miatt vizsgálták ki 2001 júliusában, ekkor mutatták ki a parieto-occipitalisan elhelyezkedő, 2x3x4 cm-es agyi áttétét, melyet jelentős perifokális ödéma jellemzett. A külső agyi folyadékterek kismértékű beszűkülést mutattak. A primer daganatkutatás során a jobb tüdőben egy 3x5x3,2 cm-es kissejtes daganatot igazolt a mellkasi CT-vizsgálat. Mind a koponyában, mind a tüdőben található elváltozásra besugárzást kapott a beteg. Hat ciklus carboplatinum-etoposide kemoterápia indult. Ezzel párhuzamosan a beteg a Dd-víz (105 ppm) fogyasztását is elkezdte. 2001 októberben a sugárkezelés, majd 2002 májusban a a kemoterápia fejeződött be. A beteg a Dd vizet tovább alkalmazta, 2003 júniusig tartott a kúra első fázisa. Az agyi áttét mérete már 2001 októberben jelentősen csökkent, ez a tendencia tovább folytatódott 2002 márciusig. 2002 januárban a tüdő daganat mérete nagyobb volt a korábbi állapothoz képest, a beteg azonban teljesen tünetmentes volt. 2002. márciusban tért át a beteg az alacsonyabb D-tartalmú vízre (85 ppm). A kemoterápia befejezésekor (2002 május) újabb dózisemelés történt, 50 ppm D tartalmú vizet fogyasztott a beteg. A folyamatos Dd-víz kúra mellett, a konvencionális kezelések befejezése után is folyamatosan tovább csökkent a primer és az áttétes daganat mérete is és 2003 februárban teljes remissziót bizonyítottak. Ezt az eredményt az elkövetkező két és fél évben többször is megerősítették. További konvencionális kezelés nem történt. A Dd-víz kúrát először 2003 júniusában szakította meg a beteg 2 hónapra. A beteg újabb három hónapig fogyasztotta a Dd-vizet, másfél hónap után egy lépcsőben még tovább csökkentve a D-szintet. A következő kúrát 2004 szeptemberében, majd 2005 februártól folytatta. A beteg 5 évvel az agyi áttét felfedezése után aktív életet élt és továbbra is teljes remisszióban volt a primer tüdődaganat és az áttét tekintetében is.

order

back